10. fejezet
Suli - nem csak tanulásra
10. fejezet
Újra a jelenben. Lizi még mindig dühösen emlékszik vissza az incidensre. A többi lány meg csak bámulja, vajon mi baja lehet.
Amikor még ébren voltam rajtam gúnyolódtak, de úgy, mintha ott sem lennék. Majd mikor elaludtam meleg vízbe mártották a kezem, hogy bepisiljek, amit sikerült is elérniük. Az egész partiról egy csomó szemléltető fénykép készült, amit nyomtatott formában kiragasztgattak a suliban. Utána egy hónapig engem csúfolt az egész iskola. Még verset is költöttek:
„Hisztis Gizi,
Tiszta dili
Azt hiszi, a neve Lizi,
Ne higgy neki csupa pisi!”
Nem a legeredetibb, de nagyon rosszul esett, mikor ezt ismételgetve mutogattak rám. Egy ideig, csak Bogi és Lili volt a barátnőm – akik tök kedvesek voltak, ahhoz képest, hogy nem hallgattam rájuk – majd minden visszaállt a régi kerékvágásba. A hajam is visszanőtt az óta…
- Lizi! Lizi, itt vagy még? – térített magamhoz Réka keze, amint az arcom előtt hadonászott.
- Ja, igen, bocsi – ráztam ki a gondolatokat a fejemből. – Miről is beszéltünk?
- Arról, hogy Bogi elvállal két lányt a kilencedikből. És egyet Rozi is, csak nem a Lipnert - emlékeztetett Detti.
- Értem. Bocsi még egyszer. És köszönöm.
- Én pedig sok mindenkit ismerek, szóval mondjuk 4-et megírok – folytatta Réka. – Akkor lássuk csak… nyolc pipa, maradt hét.
- Abból elvállalok hármat – szólalt meg Detti. – Így neked csak négy jut.
- Meg is vagyunk. Mindenki írja majd le, akivel elkészül! Detti, megcsináljuk Lipnert? – nézett Réka Dettire, aki vállat vont.
- Legyen.
- Oké, akkor Lizi, tedd hozzá a listánkhoz az Ádám által gyűjtötteket.
- Oké. És ezer hála!
A többiek mosolyogva legyintettek és bementek a terembe. Egyedül maradtam, a radiátoron ülve. Na és ki termett ott mellettem?
- Heló, mizu?
- Szia. Semmi érdekes – válaszoltam a közelségétől vadul verő szívvel. – Miért?
- Ja, csak itt ültél egyedül, gondoltam társaságot nyújtok – kacsintott Levi. – Te tegnap tényleg bealudtál a buszon? – röhögött.
De nem tudtam válaszolni, mert a folyosó másik végéről füttyentettek neki és le is lépett. Így én is bementem a lányok után.
Az ajtón belépve fejbetalált egy felém repülő, rózsaszín plüss, amivel a fiúk dobálóztak. Miután jól kiröhögtek, fölvettem a földről a nemkívánatos, szőrös tárgyat.
Az osztály kabaláját tartottam a kezemben, Pocahontas-t, a játékmalacot. Mivel a héten már harmadszor voltam a célpontja, felhajítottam a Tv-s szekrény tetejére, hogy más ne járjon hasonlóképpen. Kristóf és Botond egy vonalzóval megpróbálták lepöckölni, de már becsöngettek és a Csepp testvérek közül az egyik sietett be a terembe, hogy jön a tanár. Így a disznó ott imbolygott szekrény szélén.
Nem volt idő ezen tűnődni, mert a matektanár, Gábori tanárnő besietett az ajtón. Ugyan senki nem állt, szájából most is elhangzott a jól ismert mondat:
- Üljetek le!
Az ő órái sohasem telnek unalmasan, csak a matekkal nem törődik senki rajta kívül. Ezen a napon minden akkor kezdett érdekessé válni, amikor Gábori a táblánál magyarázott, és épp Zolival szerette volna megszerettetni a százalékszámítás szépségeit – kevés sikerrel. Mert ekkor Pocahontas-nak végre sikerült legurulni és egyenest Gábori oroszlánsörény stílusú hajkoronáján landolt. Az osztályból kitört a röhögés, az áldozat bezzeg nem győzött szitkozódni, ami csak fokozta a hangulatot.
A szünetben nevetve meséltük az emelteseknek.
- Igen? – kérdezte nevetve Lili. – Az biztos vicces volt.
- Ja – bólogatott Tibi.
Hirtelen valaki hátulról megragadta a vállam, és felüvöltött.
- Wááá!!! – összerezzentem, de nem lepődtem meg, tudtam, csakis egyvalaki lehetett. Megfordultam és tényleg.
- Ne már! – Bendi (az osztálytársunk) állt mögöttem elégedetten vihogva.
* * *
Otthon a Facebook-ra belépve láttam, Ádám üzent. Átküldte a beígért személyleírásokat. Mindent elmentettem, külön, és kijegyzeteltem a meglévő neveket. Sem Levi, sem Lipner nem volt köztük.
* * *
Másnap megmutattam a listát a többieknek.
- Lili, az ismerősöd nincs még kész, igaz? – kérdezte Réka.
- Nem, nincs.
- Akkor jó. Lizi, letudjuk ma az első kört?
- Vagyis?
- Egyet én, egyet te, és együtt megyünk – magyarázta Réka.
Így hát a nagyszünetben lementünk Leviék termébe…
Minden jog fenntartva