13. fejzet
Suli - nem csak tanulásra
13. fejezet
Lizi és Réka a suli előtt álltak, Lizi épp véget akart vetni Réka titkolózásának, remélvén, a titokra most már fény derül.
Réka újból felsóhajtott. Most vagy nem tudja hogy kezdjen bele, vagy csak hatásszünetet tart. Körbenézett. Addig várakoztatott, hogy mostanra már mindenki hazament. Réka mély levegőt vett, majd belefogott mondandójába.
Kiderült, hogy mostanában megtetszett neki egy fiú az évfolyamunkról. Benjáminnak hívják, de lényegében mindenki – még a tanárok is – csak Benjinek szólítják és a c osztályba jár. Feltűnhetett volna, hogy az elmúlt hetekben különösen sokat beszélget vele, nem figyeltem eléggé oda, ahhoz, hogy szemet szúrjon.
Elmesélte, hogy pár hete összefutott vele az Árkádban. Révén, hogy már 3 éve ismerik egymást, ha máshogy nem, látásból, egymásra köszöntek. Csakhogy az udvarias „bájcsevej”- nek indult beszélgetésből, baráti társalgás lett. Azzal töltötték a délutánt, hogy olyan boltokban néztek körül, ahová egyébként még a lábukat se tették volna be, és mindenen hangosan szórakoztak. Mikorra elfáradtak, beültek egy cukrászdába és tovább dumáltak mindenféléről. De onnantól kezdve csak az változott, hogy napközben együtt töltik a szüneteket, ha jól értettem, semmi más.
- Tehát nem jártok? – kérdeztem meg egyenesen.
- Nem. Csak jóban lettünk. De attól még tetszik…
- Heló – bukkant fel az emlegetett szamár. – Miről van szó, mi tetszik?
- Arról a borzalmas szőrmesapkáról, amit még az Árkádban láttunk – vágta ki magát ügyesen Réka. Hiába, ő is járt velem, meg Rózával színjátszóra...
- Ja, arról, ami olyan, mintha egy medvebocs ülne a fejeden? – röhögött Benji.
- Aha – bólintott Réka. – Az életben nem venném fel, de attól még tetszik.
Szerencsére Benjinek ennyi elég is volt, úgyhogy búcsút intett, és elindult a buszmegálló felé.
- Cuki – jegyeztem meg.
- Ugye? – vágott egy „Rékás vigyort”: mosolygás közben, a fogai közt kissé kidugta a nyelvét.
- Eddig kinek mondtad? – érdeklődtem.
- Még csak Boginak, és Reginek – akkor ezért nem izgatta őket a rejtélyesség!
* * *
Másnap számon kértem tőlük a véleményüket.
- Aranyosak lennének együtt – jelentette ki Regi rövid gondolkodás után.
- Ez igaz – képzeltem magam elé a képet.
Réka elég magas (Dettivel együtt ők a legmagasabb lányok az osztályban), és jó néhány cm-el túlnőtte a tüsihajú Benjit, de jól mutatnának egymás oldalán. Még lett volna jó pár kérdésem, de félbeszakítottak.
- Sziasztok! – szólított meg minket az egyik 10-es lány. – Bejönnétek egy percre a termetekbe? Szeretnék mondani valamit az osztálynak. 8.B-sek vagytok, ugye?
Bólintottunk, majd követtük. Az osztálya tagja a DÖK-nek (diákönkormányzatnak), és közlendője is biztos fontos lehet.
- Sziasztok! – köszönt újra, ezúttal mindenkinek, majd miután a többség elhalkult, folytatta. – Közeleg az őszi szünet, és idén kerül először megrendezésre egy Halloween-i buli – néhányan huhogni kezdtek, de a lány fel se nézett papírjaiból, és hosszú szőke haja mögé rejtőzve, zavartalanul folytatta. – Az iskola diákjainak van meghirdetve, a belépődíj 200 Ft. Október 31-én, szerdán 16 órától este 9-ig lesz a művelődési házban. Jelmez kötelező. Lesz cukorkagyűjtögetés és sok érdekes program. Szerintem mindent elmondtam, de a biztonság kedvéért, itt hagyok egy tájékoztatót, akit érdekel, nézze meg! – azzal fogta a kezében tartott papírt és feltűzte a faliújságra, majd kiment az ajtón.
Jó páran odamentünk elolvasni, de még bőven az elején tartottam, mikor valaki köhintett a tábla felől. Észre sem vettük, mikor jött be a töri tanár. Bogár tanár úr a széke mellett állt, szemüvege mögül igyekezett tekintélyparancsolóan nézni.
- Menjen mindenki a helyére!
Leültem hát a helyemre, Detti mellé, aki, míg meg nem jelentem, valamit írt, de amint észrevett, táskájába süllyesztette a spirálos füzetet.
- Mi az? – kérdeztem.
- Semmi-semmi – vágta rá.
- Oké… - húztam fel a szemöldököm. Majd beletörődve témát váltottam. – Megyünk Helloween-kor?
- Naná! – vigyorgott. – Minek öltözöl?
- Passz. És te?
- Még nem tudom, de majd valamit kitalálok.
* * *
Később a központon belefutottam Levibe. Szó szerint.
Épp a buszhoz siettem, amikor ő, nekem háttal, feltételezem, véletlenül, elém lépett. Én nekiszaladtam, a busz meg elhajtott. Mázli, hogy egyedül volt, így csak ő röhögött ki.
- Tudtam én, hogy belémesel – mosolygott.
- Jaj! Bocsi – mentegetőztem.
- Semmi – nevetett még mindig. – Mi olyan sürgős?
- Jó lett volna elérni azt a buszt, de akkor majd megyek a következővel. Mizu?
- Nincs zu.
- Aha… - néztem furán, mire felkacagott. Cuki! – Jössz a Halloween-i buliba?
- Ki nem hagynám! Figyu, megadod a számodat, mert akkor mehetnénk együtt, úgyis közel laksz, és én is megadom az enyémet.
- Persze – feleltem, mire előhúzta zsebéből a mobilját és belepötyögte az általa lediktált számot.
* * *
Este, mikor már épp elaludtam volna, jött is egy SMS. Hulla fáradt voltam, így csak annyit olvastam el, hogy Levitől jött. Gondoltam, a többit majd másnap reggel megnézem. Csakhogy a mobilomnak nyoma veszett…