5. fejezet
Suli - nem csak tanulásra
5. fejezet
Lizi a busz ülésén lapult, mögötte Levi és az újonnan megismert barátnője merültek el egymás társaságában.
Észre sem vettek, mikor leültem. Tudom, hogy nem, mert épp ment a csókpárbaj. De igazán befejezhetnék már, mert 10 perce hallgatom, és mostanra nagyon kényelmetlenül éreztem magam. Mikor szálnak le? Levinek már rég le kellett volna… Lehet, hogy edzésre megy? (Kosarazik.) De akkor is, szálljon már le!
Mégis, ami az enyelgés után következett, még rosszabb volt.
- Aj, Levi maci! – sipította a szőkeség. – Mond már el, ki az a csaj!
- Milyen csaj? – kérdezett vissza válasz helyett „Levi maci”.
- Aki reggel a buszon úgy elpirult, mikor meglátott – nyafogott tovább.
- Zsófi, ezt már mondtam. Fogalmam sincs, ki lehet, de elég gáz, ha tényleg elpirult – ez nagyon rosszul esett, mivel természetesen magamra ismertem az iménti leírásból.
- Igen, zakkant lehet a csajszi – jegyezte meg Zsófi. – És jó randa is!
- Á, annyira nem… - valószínűleg szúrós tekintetet kaphatott válaszként, mert így folytatta - … de nem is egy szépség!
Ezt már kevésbé vettem a szívemre, nyilvánvalóan szépnek gondolhat.
Illetve nem is tudom… Az utóbbi kijelentés úgy hangzott, mint egy kegyes hazugság, de lehet, hogy csak én beszéltem be magamnak.
Amíg én ezen filóztam, ezek ketten itt mögöttem, megint csókmaratont rendeztek.
- Te Zsófi! Nem itt kell leszállnod? – hallottam Levit.
- Aj, de! De maradhatok is… - azt hiszem ezt „csábosan” akarta nyávogni. Mindenesetre nem jött össze neki.
- Hát nem tom’. Szerintem siess haza tanulni – nagyon le akarta rázni. Ezen sokáig csak mosolyogni tudtam.
- Jó. Szia, macikám! – gyors búcsúcsók, és viszlát, szőkeség!
Amint Zsófi leszállt, újabb támadás érkezett hátulról.
- Cső, haver!
- Heló, Ádám! – hallom, hogy lepacsiznak. – Hát te?
- Itt ülök egy ideje, de láttam, a csajoddal vagytok és nem akartam zavarni.
- Nem nevezném barátnőmnek… - e szavak hallatán egy pillanatra leállt a szívverésem.
- Mer’ hogy?
- Hát… Elég idegesítő – ciccegett Levi.
- Megértem. Nekem is elegem van már belőle. Csak nem akartalak felhúzni.
- Nyugodtan mondhattad volna, nekem is feltűnt. Szóval ideje már szakítani – hurrá!
- Helyes. És mond csak! Mi a helyzet azzal a másik csajjal? - na, ez érdekelt.
- Melyik másik csajjal? – tért ki a válasz elől egyelőre Levi.
- Miért, van több is? – hökkent meg Ádám.
- Nem, nincs.
- Na, azé’! Szóval vele mi van?
- Mi volna?
- Nagyon nem akarsz róla dumálni, igazam van, vagy igazam van?
- Mindkettő.
- Akkor hagyjuk – legnagyobb sajnálatomra, úgy tűnt, hanyagolják a témát. Kb. 20 percig „csöndben” is voltak (vagyis nem, csak olyan dolgokról beszélgettek, ami túl unalmas ahhoz, hogy figyeljek), majd valahogy (fogalmam nincs, hogyan), megint rólam folyt a szó.
- Ma reggel is láttam, a buszon. De az arckifejezéséből ítélve most látta Zsófit először. Pedig tegnap, mikor chat-eltünk, megemlítettem neki.
- Hát te hülye vagy? Egy csajnak ne említsd a barátnődet, aztán meg ne csodálkozz, ha rosszul reagál! Tesó, még tanulnod kell. Folytasd.
- Nincs tovább.
- Akkor ezt megbeszéltük – röhögött Ádám.
Ekkor állt meg a busz, szállt fel a barátnőm, Róza és állt mellém nagy vigyorral az arcán.
- Szia, Lizi!
Minden jog fenntartva