8. fejezet
Suli - nem csak tanulásra
8. fejezet
Visszamentünk az időben, mégpedig 5 évet. Lizi 8 éves és általános iskola 3. osztályába jár, Ella 10, és egyel fölötte.
Ella a 4-ből pizsipartit tart a jövő héten. Az évfolyamáról minden lányt meghívott és tőlünk is jó-párat. Mivel minden évben egész a következőig emlegetik a bulijait, most végre szeretnék én is elmenni.
- Szerintem ez rossz ötlet – szólt Bogi.
- Azért megkérdezem, hátha.
És így is tettem. Egyik nap suli után, mikor Ellát egyedül láttam sétálni a boltsoron, elbúcsúztam a barátnőimtől, és odamentem hozzá.
- Szia! Köszöntem rá. Hiba volt. Kétszer is maga mögé nézett, majd végül megkérdezte:
- Nekem szóltál? – félénken bólogattam
- Simon Lizi vagyok a 3.A osztályból…
- És? – kérdezte sürgetően.
- …és a barátnőimet meghívtad a partidra – dolgoztam ki egy füllentést. – Azt mondtad nekik, engem is meghívsz, engem meg azért érdekel, hogy így lesz-e, mert akkor nem szervezek programot aznapra.
- Ó, Simon Lizi! Persze! Beszéltem azokkal a lányokkal, van is már egy meghívóm a számodra, csak most pont nincs nálam, de majd holnap, a suliban odaadom. Szombatig még úgyis van három nap.
- Ja, köszi. Oké – mondtam feleslegesen, mert ő meg se várva a válaszomat sarkon fordult, és tovatipegett.
* * *
Másnap a padomban találtam egy borítékot, „Gyér Lidi”-nek címezve. Nem baj, a szándék a fontos.
- Én még mindig azt mondom, hogy nem kéne elmenned – lépett mellém Bogi.
- Én meg igazat adok neki – tette hozzá Lili. – Láttuk, amikor behozta azt – bökött a kezemben tartott levélre.
- Igen, úgy fogta, mintha nyálkás lenne és azt mondta az utánfutóinak, idézem „Undorító ez Lidi! Legalább bevált a terv, és nem kell új áldozatot keresni”. Aztán röhögve vonultak ki.
- Na persze! Ezt most csak azért mondjátok, mert titeket nem hívott meg – erősködtem. – Be is bizonyítom. Mostantól nem veletek, hanem Elláékkal fogok játszani! – duzzogtam.
Úgyhogy ott hagytam őket és áttársultam a 4-esekhez.
- Szia Ella!
- Szia… - nézett rám unottam.
- Lizi – segítettem ki.
- Ja igen! Szia Lidi! – mosolygott.
- Lizi – szóltam másodszor is.
- Nem mindegy? – förmedt rám. Majd újra elmosolyodott. Ijesztőek a hangulatváltozásai. – Mizu?
- Semmi, csak meg akartam kérdezni, játszhatok-e veletek?
- Na, Lidi, gyere csak! – hívott magukhoz, így harmadszorra már nem akartam kijavítani.
- És mit játszotok? – kérdeztem boldogan, mert megengedték, hogy csatlakozzam.
Ella összehajolt a többiekkel, és sugdolóztak valamin. Majd kiegyenesedett.
- Szerepjátékokat. Most én mondom meg, ki-ki lesz – vigyorgott, mire a lányok elkezdtek vihogni, én meg utánoztam őket.
- Az tök jó! Hogy kell játszani?
- Aki soron van, elmond egy alap történetet és elmondja ki kit játszik, aztán folytatjuk – bólintottam. Izginek hangzott. – Lássuk csak… Meg is van! Főszereplő Gizi, aki…
Becsöngettek. Ezt most nem tudtam meg.
* * *
A hét maradék két napján is odamentem hozzájuk a szünetben, de ebben a játékban Ella nem került többet sorra. Liliék egy ideig még kifejezték nemtetszésüket, később már nem szóltak hozzám, péntekre pedig elkezdtek kerülni. Aznap délután félrehívott pár lány Ella osztályából.
- Lidi!
- Tessék.
- Ella kérte, hogy mondjuk meg, hogy lehetőleg overálos pizsiben gyere, a poén kedvéért, mert rendhagyó pizsamaparti lesz.
- Rendben – mentem bele.
Nem kellett volna. Igaza volt Bogiéknak. De haladjunk sorjában…
Minedn jog fenntartva